Minden ismerősöm tudja, hogy hatalmas állatbarát hírében állok. Nekem teljesen mindegy, hogy kicsi vagy nagy, szőrös vagy nem szőrös. Nincs olyan állat, amiben ne találnám meg a szépséget és a cukiságot. Ennek megfelelően már egészen kiskoromtól kezdve tartottam állatokat: tengerimalaccal kezdtük, nyilván, mint a legtöbb kisgyerek. Ezt követően volt nyuszink és papagájunk is. Bár megjegyzem, hogy a repülni tudó madarakkal szemben vannak fenntartásaim, kissé (eléggé) távolságtartó vagyok velük, az okát nem tudom megmagyarázni, de messziről szeretem őket is. De volt már szerencsém különleges halakhoz, angolnához, új-kaledóniai vitorlás gekkókhoz, makibékához. De a kedvencem a zöld leguán volt. Főleg, hogy a miénk egy igazi szabaduló művész volt, valahogy mindig sikerült kiszöknie a terráriumából (vagy mi felejtettük nyitva). Olyankor pedig képes volt olyan helyekre elbújni, hogy napokig nem találtuk. Ez azért volt szerencsés egyébként, mert ha nem kapja meg a megfelelő hőt, akkor – hidegvérű állatnak megfelelően – egy idő után nagyon belassul, kevésbé ellenkezik, így könnyebb elkapni is. Persze semmiképp sem szabad hagyni, hogy túl sokáig legye szabadon, mert a kellő páratartalom, és meleg nélkül akár el is pusztulhat.

Mivel a leguán igen körülményes állat, emellett növényevő, így mindennap kell etetni, ezért nyaralások alkalmával nehezen volt megoldható a gondozása. Amikor nem találtunk embert, aki el tudta volna látni, kénytelenek voltunk beadni egy hüllőkre specializálódott állatkereskedésbe, persze csak „megőrzésre”. Féltünk, mert nagy trauma hatására a leguán eldobja a farkát és már egyszer történt ilyen, nem szerettük volna, ha újra megesik. De szerencsére mindig minden rendben volt.

Minden évben leugrunk legalább egy hétre a Balatonra. Ilyenkor egyértelmű, hogy nem maradhat el a balatoni horgászat sem. A halakat mindig, minden esetben visszaengedjük a vízbe, csak hobbiból, szórakozásból horgászunk. Az én részemről van benne némi kényszer is az elején, de utána sosem bánom meg.

A baj az, hogy horgász felszerelést is vinni kell, ami nálunk általában mindig nagyon körülményes. Úgyhogy elhatároztuk, hogy idén nem viszünk felszerelést, de nem szeretnénk kihagyni a naplementébe nyúló vagy éppen késő esti horgászatot sem. Egy nagy horgász ismerősünk ajánlotta a Balaton PRO nevű céget, akik balatoni horgászat szervezéssel is foglalkoznak. Ő is részt vett már a szervezésükben családosan egy horgászaton és meleg szívvel ajánlotta.

Mondta, hogy van lehetőség éjszakai süllő horgászatra, ami nekem igazából teljesen mindegy is, mert én csak bedobom a horgot, aztán jön, ami jön. Vagy nem. De a fiúknak már egyáltalán nem mindegy, ők nem érik be kis snecivel és hasonlókkal.

Ez a balatoni horgászat tartalmaz egy vitorlás bérlést, vagy többet, attól függ, hány fős a társaság, így a Balaton közepén kergethetjük a halakat. Emellett italcsomagok közül is lehet választani, hogy még kellemesebb legyen a horgászat, a vitorláson pedig halradar is helyet kap, aminek segítéségével szinte garantált a sikerélmény. Mindezt pedig egy túravezető segítségével élvezhetjük. Hiszen éjszaka a Balaton közepén nem sokat láthatunk, szükség van valakire, aki jól ismeri a tavat. Meg aki vezeti a vitorlást, ugyebár. Általában az éjszakai süllőzés, este kilenckor kezdődik, és hajnali kettőig tart, de ha igény van rá, akkor ezek az időpontok módosulhatnak is, nem annyira merevek. Persze, ezt előre kell jelezni, hogy mit is szeretnénk.

Van lehetőség nappali horgászatra is szintén vitorlás hajóról, ásványvíz fogyasztással, halradarral és túravezetővel, akárcsak az éjszakai horgászat esetében. Ez reggel fél kilenctől, délután kettőig tartó program, de a fentebb leírtak ugyanúgy érvényesek itt is.

Ezek mellett van lehetőség még pontyhorgászatra is, csónak bérléssel, illetve kősüllőzésre is. Itt is biztosított a halradar.

Az árak sok mindentől függnek, így nincsenek is feltüntetve, de telefonon vagy e-mailben is lehet náluk érdeklődni. De található egy árajánlatkérő űrlap is a Balaton PRO oldalán.