Egy kicsi faluban lakom, a fővárostól nem messze. Apám az erdészetnél dolgozott, amióta az eszemet tudom, anyám fazekasként dolgozott. Mindig szerették, a munkáit, tényleg szépen dolgozik. Mára már nem bírja, a munkát, így csak hobbyból készít dolgokat, de persze vannak visszatérő vendégei is már, akik konkrét elképzelésekkel jönnek, és persze nekik nem tud nemet mondani! Persze, bevallom, szerintem soha nem tudott!
A természet szeretete
A testvéreimmel együtt, ismerjük, az erdő minden egyes zegzugát. Gyerekkoromban, még egy őzikét is felneveltünk. Sokat etettem én is cumisüvegből. Persze, az ő cumisüvegét nem úgy kell elképzelni, mint egy kisbabáét, mivel volt idő, mikor egy majd 2 literes üveg volt az! Ettől függetlenül, nagyon aranyos volt!
De a gyerekkorunk alatt, megtanultuk tisztelni az állatokat, a legkisebbtől, a legnagyobbig. Sokszor találtunk leesett madárfészket, amit megpróbáltunk a helyére visszatenni, de ez nem mindig sikerült. Így volt, amikor szarkát, vagy egyéb kis madarat ápoltunk, etettünk. Volt, aki túlélte, a „gyerekkort” volt ki elpusztult sajnos. De ez az élet rendje.
Miután minden állatot szerettem, gondoztam, vagy hazavittem, rájöttem, a legmegfelelőbb szakma, a számomra, az, ha állatorvos leszek. Nagy kihívás volt, és rengeteg tanulni való volt, de a szüleim mindenben támogattak, segítettek. Szerencsésnek mondhatom magam. Időközben, a madarakra szakosodtam, valahogy ők lettek a kedvenceim.
Persze, a diplomámhoz, nyelvvizsgára volt szükségem, de ez is megoldódott, mert találtam, egy nagyon jó nyelviskolát Budapest, megtalálod őket te is ide kattintva.
Mára, már van, aki hozzám hozza, a kutyáját, macskáját, de az erdészet is engem keres, ha találnak valami vadállatot, és a segítségemre van szükségük.