Madár lesre megyünk, a Velencei tóhoz

Évek óta, az állatvédők csoportjához tartozom. Persze, nem úgy kell elképzelni, mint valami nagy zöld őrültet, de figyelek a környezetemre, és a körülöttem lévő dolgok tisztaságára, megtartására.

Talán akkor indult a vonzalom, a madarak felé, mikor egyik alkalommal, a falú széli erdőbe kirándultunk páran, és egy leesett fészket találtunk.

A fészek sorsa

Sokat gondolkodtunk, mit tegyünk a fészekkel, persze, megpróbáltuk visszatenni a fára, de lehetetlen volt olyan magasra biztonságosan visszahelyezni. A csupasz kis bőr pamacsok sorsa így megpecsételődött. Tudtuk, valakinek haza kell vinni őket, és megpróbálni gondoskodni róluk. Akkor még eldönthetetlen volt, hogy milyen madarak, hiszen éppen hogy csak kikeltek, 1-2 hetesek lehettek.

Én vállaltam, a három árva fióka gondozását. Persze akkor még nem tudtam, hogy mivel is jár majd? Felhívtam az egyik ismerősömet, aki jobban értett hozzá, mint én, hogy segítsen mit is adjak nekik enni egyáltalán?! Másnap el is jött hozzánk, ahol közölte, hogy szarka fiókáink vannak, és hogy tojással, gilisztával, csontival, és pár hét múlva nyers hússal is etethetem majd őket.

bird-114025_1280

Persze, a sors nem volt olyan kegyes, hogy mind a három fióka kibírja az anya nélküli megpróbáltatásokat, de kettőnek sikerült. Ahogy teltek a hetek, egyre nagyobbak, szebbek, fejlettebbek lettek! Próbáltam nem nagyon magamhoz, emberhez szoktatni őket, hogy szabadon tudjam később engedni őket, ha lehet!

Az éves kirándulás

Miután szarka kalandom véget ért, és két fiókát szabadon engedtem, hiányozott a madarak közelsége. Ekkor döntöttem úgy, hogy kicsit közelebbről megismerkedem velük, és többet tudok meg róluk.

Minden évben, mikor kijön a jó idő, az egyesülettel elmegyünk kirándulni valamerre, persze, ha tehetjük többször is egy évben. Idén tavasz végén, mikor már azért tele lesz madárral, élettel, a Velencei tó, oda tervezzük, hogy elmegyünk. Rengeteg védett madár él ott, és jó lesz a tavaszi nagy nyüzsgést hallgatni.

A busz rendelést az egyesület intézni. Nekem más dolgom nem is lesz, mint hogy felszálljak a buszra, csónakázzak a tavon, és élvezzem a madárcsicsergést! Már alig várom, hogy elteljen ez a pár hét.

A falu széli erdőbe azóta is kijárunk rendszeresen, főleg szelesebb idők után, hogy hátha találunk leesett fészket, és sikerül a fiókákat megmenteni!