A bátyám egy kisállat kereskedésben dolgozik. Eredetileg történésznek tanult az ELTÉ-n, így nagy kudarcként élte meg, hogy friss diplomásként, szakmabeli állást nem találva itt kellett elhelyezkednie.

Ekkor kapott rá az italra.

Ami egy évvel korábban még egyetemista bohémság volt, ekkor valódi betegséggé vált. Azért ivott, mert megalázónak érezte a munkáját; ez sokszor odáig fajult, hogy a hajnalig tartó ivászatok miatt képtelen volt reggel felkelni és bemenni a munkájába – persze ebben a helyzetben az alkohol is inkább egy indok volt arra, hogy lóghasson az utált munkája elől. Amire közben szüksége volt, mert valahogy fent kellett tartania az albérletét.

Sajnos azt kell mondanom, mi otthon örültünk, hogy inkább külön él. Mikor hazajött és együtt voltunk, állandóak voltak veszekedések. Nem akarta elfogadni a segítséget, nem akart szembenézni a problémáival; cserébe otthon is zugalkoholizált, és mikor rajta kaptuk, agresszívan védeni kezdte magát.

Anyám volt, aki nem bírta tétlenül nézni a dolgot. Tájékozódni kezdett az interneten – ekkor találta a Felépülők Rehabilitációs Központ oldalát. A bátyámnak is átküldte a linket, hátha elgondolkodik majd kicsit az alkoholizmusán: felepulok.hu/kapcsolat

Szerencsére hallgatott a jó szóra. Elment egy Veszprémben és Budapesten is elérhető állapotfelmérésre, ahol azt tanácsolták neki, vegyen részt a Központ által kínált 28 napos rehabilitációs programon. A bátyám, aki korábban mindenféle alkoholizmusára való reakciót ellenségesen kezelt, olyanná vált ekkor, mint egy kezesbárány. Ezt az állapotfelmérésen tapasztalt mélységes empátiával és diszkrécióval magyarázta.

Ez után nem sokkal részt vett a rehabilitációs programon. A Felépülők rendszerében hétvégente kerül sok a családtagok és egyéb hozzátartozók látogatására. Mikor ezeken a hétvégéken levezettünk a festői Szőcre, ahol a program zajlott, a bátyám mindig nagyon pozitívan nyilatkozott a pszichoedukációs és tematikus előadásokról; úgy tűnt, a csoporttagjaival is nagyon jól kijön, tényleg motiválják egymást a felépülésben.

Ami külön tetszett ezeken a hétvégéken, az az, hogy velünk, családtagokkal is foglalkoztak. A Felépülők filozófiája szerint az alkoholizmus sosem jelentkezik elszigetelten; a szociokulturális hatások ugyanúgy jelen vannak – és ez alól a család sem kivétel.