Lovaglás és a motoros csizma

Mindenki ismer, vagy legalább is látott már olyan embert, aki tetőtől talpig motoros felszerelésben van, noha a motorja nem hogy nincs éppen nála, de egyáltalán nincs is motorja. Itt most nem ezekre a védelmi nadrágokra, kabátokra, mellényekre és bőr, motoros csizmákra, amiket általában az öregmotorosok és a chopperesek szoktak hordani.

A volt munkahelyemen is volt egy ilyen ember, méghozzá a rendszergazda. Jó, igazából nem volt ennyire vészes a helyzet, mert neki tényleg volt motorja, és járt is vele, de amikor éppen kocsival jött, akkor is úgy nézett ki, mint ha motoron érkezett volna, csak éppen ilyenkor nem volt nála a bukósisak, innen tudtuk megmondani, hogy Ákos mivel is futott be aznap.

Nem történt ez másképp akkor sem, amikor csapatépítőt szerveztem a bandának. Ákos motorral érkezett reggel az irodához, a bukósisakját le is tettük bent, de sajnos váltóruhát nem hozott. Sejtettem, hogy abból még probléma lesz, hogy a kollégák nem lettek tájékoztatva a részletes programról, de ez volt sajnos a főnököm kifejezett kérése. Arról viszont mindenkit értesítettem, hogy legyenek kedvesek sportosan, kényelmesen öltözni, de hát sajnos nem mindenki vette komolyan a kérésemet.

motoros csizmaMeleg, májusi nap volt, és egy olyan kisbuszt sikerült a bagázsnak bérelnem, amiben nem működött a légkondi. Mivel az úton végig zenét hallgattunk és énekeltünk, ezért az ablakok lehúzása is csak limitáltan tudott működni, főleg az autópályán. De szerencsére a sofőr kellő gyorsasággal vezetett, így nemsokára meg is érkeztünk a nem is olyan távoli vadaspark és kalandpark területére. A napi programunk abból állt, hogy azon a szép helyen és jó levegőn különböző csapatépítő programokat csináltunk végig, igénybe véve a kalandpark és a vad és háziállatok adta lehetőségeket is. Mivel a csapat nagy része világ életében Budapesten élt, ezért voltak olyanok, akiknek az újdonság erejével hatott az állatok testközelsége. Ilyen volt például a kedvenc rendszergazdám is, aki a tehénfejést követően már csak a lovaglásnál volt viccesebb a kis bőrszerelésében és a motoros csizmájában. Szegénynek ripityára tört és széthorzsolódott aznap minden egyes testfelülete, ami a kemény bőr ruhákhoz hozzáért. Próbáltunk neki váltóruhát intézni a helyszínen, de sajnos nem is volt sok minden, ami kompatibilis lett volna a testi adottságaival, illetve elég keményfából faragták ahhoz, hogy megmakacsolja magát és már csak azért is megmutassa, hogy kibírja az ilyen kemény megpróbáltatásokat is.

Maga a program ezt a kis incidenst leszámítva egyébként felettébb jól sikerült. Mindenki jól érezte magát, tele ettük magunkat mindenféle helyi specialitással, hogy a tulaj mesterien lefőzött pálinkájáról már ne is beszéljek. Mikor már kicsit felszabadultabb volt az egész társaság, Ákos agyáig addigra jutott el, hogy szinte tapintatlanságnak mondható az, ha egy lóra ülsz egy olyan ruhában, amit valószínűleg egy hasonló kis sors tásából készítettek. Akkor jöttünk rá, hogy valószínűleg Ákos már nem szomjas, amikor ezért bocsánatot kért a pacitól, majd letolta a nadrágját és pólóban, alsónadrágban és motoros csizmában töltötte a nap hátralevő részét.

Viszonylag sokáig elhúzódott a program, már késő este volt, amikor visszaindultunk a fővárosba. A hazafele út nagy részét mindenki végig aludta, majd hirtelen Ákos felriadt, mert valószínűleg álmában ismét volt egy megvilágosodása, miszerint pedig az van, hogy ő most éppen eléggé ittas, és nem tud hazavezetni a motorjával. Megnyugtattam, hogy most busszal szépen mindenkit hazaviszünk, és majd másnap visszamegy az irodához a motorjáért.

Hétfőn mindenkitől azt a visszajelzést kaptam, hogy élvezték ezt a csodálatos együtt töltött napot, és még napokig nevettünk a közös ebédeknél azon, hogy a rendszergazdák mennyire ki tudnak fordulni magukból, amint egy kis alkohol kerül a szervezetükbe.