Kutyával az élet mindig tartogat meglepetéseket, ezt jobb, ha tudod, ha esetleg azon töröd a fejedet, hogy magadhoz veszel egy ebet. De azt is tudnod kell, hogy amennyi felelősséget és terhet jelent egy rád bízott kis lélek, annyi örömet és adott esetben még hasznot is hoz az életedbe.

Van nekem egy blökim, Bellának hívják. Amolyan „mindent bele” keverék, de leginkább egy labrador és egy rottweiler szerelemgyerekére hajaz. Néhány hónaposan találtam egy vidéki szupermarket parkolójában, a kocsik között rohangált lesoványodva, betegen. A szupermarketben megadtam a telefonszámomat, ha esetleg valaki keresné az elkóborolt kutyáját, majd hazahoztam. Ennek már 8 éve. Azóta se kereste senki, és most már csak a holttestemen keresztül vehetné el bárki tőlem őnagyságát.

Szóval Bellának van egy hobbija, amiről hosszú évek fáradságos munkájával sem tudtam leszoktatni, és néha őszintén tudom utálni, amikor éppen kedvenc időtöltésének hódol. Mivel ez nem más, mint a kertem módszeres felásása. Mondhatjuk, hogy semmi szépérzéke nincs a kisasszonynak, mert leginkább a virágos növényekre haragszik (minél drágább volt az adott növény, annál hamarabb kezdi csípni a szemét), de a cserépben nevelt paprikapalántáknak is sikerült már „felrobbanniuk”, mire munka után hazaértem.

Nemrég, ahogy melegedni kezdett az idő, észrevettem, hogy mindig egy helyre fekszik, a tiszafa alá. Furcsálltam, mert eddig minden tavasszal a teraszon süttette a hasát, egyáltalán nem szeretett a fa alatt heverészni, de most a hirtelen jött meleggel mégis ez lett a kedvenc helye. Betudtam annak, hogy öregségére megutálta a napot, és inkább árnyékpárti lett.
Aztán észrevettem, hogy egyre nagyobb földkupac kezd gyűlni a tiszafa oldalában, és Bella egyre sárosabban kerül elő, mikor a kertből bejön a házba. Mivel a napokban nem esett az eső, ezért ötletem sem volt, hogyan lesz a kutya rendre sáros a kertben, így kimentem, hogy körülnézzek a legújabb ásatás helyszínén.
A föld egy nagyjából egy méteres sugarú körben vizesebb volt, mint körülötte, Bella pedig láthatóan ebben az egy méteres körben ásott a legmélyebbre, éppen a tiszafa alatt. Rögtön tudtam, hogy valami nem stimmel, a kiásott kör pont a vízóraakna és a ház között volt félúton. Ez bizony csőtörés lesz, amit az én okos kutyám fedezett fel.

Át kellett gondolnom, hogy a lakásbiztosítás csőtörés esetére ad-e valamiféle fedezetet, vagy a javítást és az elfolyt vizet is nekem kell majd kiegyenlítenem. Belegondolni is fájdalmas, hogy hetek, hónapok alatt mennyi víz folyhatott el a talajba, és azt nekem vízdíjként ki fogják számlázni a következő vízóra leolvasás után.

A fontos papírokat szerencsére egy mappában tartom, így villámgyorsan ráleltem a válaszomra. Áldom a szerencsémet, hogy nemrég kötöttem új lakásbiztosítást, mert a réginek nagyon megemelkedett az ára, és (mint egy sajnálatos baleset során kiderült) számtalan, nekem evidensnek tűnő dologra nem is biztosított fedezetet.
Emlékszem, rövid netes keresgélés után találtam egy nagyon rokonszenves honlapot, ahol több akciós ajánlat között is válogathattam, majd gyorsan, egyszerűen megköthettem az új, immár minden igényemet kielégítő, és az eddiginél lényegesen olcsóbb lakásbiztosításomat.

Mintha egy hatodik érzékkel tudtam volna, mi fog történni, a szerződéskötés során azt is bejelöltem, hogy egy esetleges csőtörés esetén az elfolyt víz árát térítse meg a biztosító. Nagy mázli most, hogy ez a lakásbiztosítás csőtörés esetén is a segítségemre van.
Bellára gondolva, a lakásbiztosításhoz a csőtörésen kívül hozzácsaptam egy kisállat biztosítást is, ami fedezi az állatorvosi ellátás költségét, ha esetleg arra lenne szükség. Remélem, hogy ezt még jó ideig nem kell igénybe vennünk, és az én kis hobbi kertészem még sokáig egészségtől kicsattanva túrja ki a nárciszokat a virágoskertben.

A nagy izgalmak után, aznap vacsorára jutalmul a kedvencét kapta, egy nagy adag, külön neki készült natúr, zöldséges rizses húst, desszertként pedig egy fél almát és persze egy alapos fürdetés után a kanapén horkolva pihenhette ki az ásás okozta fáradalmakat.