Flottakezelés magán állatkertben

Sokáig azt hittem, hogy az állatkertek tarthatósága csak nagyobb városok, települések kiváltsága lehet. Azt tudtam, hogy külföldön, főleg a turisták által az élővilág miatt leginkább kedvelt földrészeken rengetegen tartanak kisebb-nagyobb magán állatkerteket, de azokat is vadasparknak hívnám inkább. A vadaspark pontosan annyiban különbözik az állatkerttől – legalább is, ha emlékeim és értelmezéseim nem csalnak – hogy a helyi, szabadban is megtalálható fajokat neveli biztonságos, elkerített környezetben. Sőt az ilyen körülmények közt élő állatok nagy részét általában haszonszerzés céljából tenyésztik, akár a húsukért, akár más egyéb jótékony hatásukért, vagy bármilyen felhasználhatóságukért. Az én szememben az állatok ezen fajta tartásmódja csak még egy bőrt igyekszik lehúzni róluk, hogy azzal is a gazdájuk pénztárcájának gyarapodását segíthessék, hogy a kíváncsi turisták naphosszat bámulják őket karámjaikban, ketreceikben.

Az állatkert ezzel szemben más. Ott egy állatot sem haszonszerzés céljából tartanak, azt leszámítva, hogy megtekintésükért pénzt kérnek a látogatóktól. Sőt nagyon sok állatnak sokkal jobb helye van egy állatkertben, ahol védett helye van, és egész életében biztonságban van a legnagyobb ellenségétől, az embertől. Persze sokszor érzem azt, hogy összeszorul a szívem, ha a kicsi ketrecben és kifutókban nyomorgó szerencsétlen párákra nézek, és sajnálom őket, hogy soha nem érezhetik meg a szabadság finom és üdítő illatát, de aztán eszembe jut azoknak a szegény egyedeknek a sorsa, akiket az önző emberek a bundájukért, agyarukért, vagy bármi más, az embernek egyébként szükségtelen szervükért megölik. Aztán természetesen léteznek azok az emberek is, akik úgy gondolják, hogy akár csak egy hónap a teljes szabadságban és a megfelelő környezetben sokkal többet ér, mint a hosszú évek egy rideg ketrecen belül. Azért ilyen vélemény esetén azt is érdemes szem előtt tartani, hogy manapság nem fekvő ketrecek, vagy éppen hogy elegendő állóhelyet biztosító kifutók szolgálnak lakhelyül. Egy vándorcirkuszban esetleg még láthatunk rá precedenst, de egyébként nem jellemző az ilyesmi, ugyanis mára már teret hódított magának az állatok joga és azok tiszteletben tartása – a fejlettebb országokban legalább is -.

Éppen ebből kifolyólag Magyarországon nagyon kemény szabályok és előírások vonatkoznak vadállatok fogságban tartására, így egy hétköznapi ember ritkán engedheti meg magának, hogy akár védett, akár csak sima, hazánkban nem honos – védett fajok esetében az itthon megtalálhatóak is – természetvédelmi vagy csak kedvtelés céljából otthon tarthasson. Így nagyon sokan nem is vállalkoznak ilyesfajta befektetésekre, ezért kicsit indokoltnak éreztem tudatlanságomat ezen a területen, hiszen példát egész eddigi életemben nem láttam még erre. Azaz néhány évvel ezelőttig.

Az egyik tehetősebb ismerősöm ugyanis belevágott egy ilyen projekt megvalósításába. Gyerek kora óta rajongott az állatvilágért, főleg a vadregényes afrikai, egzotikus ausztrál és titokzatos indiai példányokért. Élete során akkora vagyonra és birtokra tett szert, melyből megengedhette magának, hogy nem a haszonszerzésen alapuló állatkertet hozhasson létre. Volt egy hatalmas, változó növénytakarójú területe, melyen rövid idő alatt kialakított egy szinte kisebb városi állatkerthez hasonló, profi területet. Elmesélései alapján a hatósági engedélyek megszerzésével sokkal több időt töltött, illetve sokkal több utánajárást vett igénybe, mint akár a kész állatkert megtöltése. Remek nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően, többnyire Európán kívüli állatkertekből, vagy mentett fajok rekreációjával foglalkozó alapítványoktól vállalta át vagy vette meg a „feleslegesnek bizonyuló” példányokat. Az állatok mellé remek személyzetet is sikerült felvennie, így amikor már feltöltődtek a kifutók és látványossági értéket is adott a hely, megnyílhatott a nagyközönség számára.

Azonban sajnos a nem központi fekvése, és az infrastruktúra jelentős hiánya miatt még a minimális várt összegnél is jóval kevesebb hasznot hozott a konyhára. Profit termelés ugyan nem volt a tulajdonos célja, de azért abban reménykedett, hogy bizonyos idő eltelte után, mire esetleg a köztudatba is beékelődik a magánállatkert létezése, önfenntartóvá válhat. Ez öt év alatt nem alakult ki, és a tulajdonos kezdett pánikba esni a szívügyének aggasztó jövőjét látva. Volt munkahelyemet és személy szerint engem is marketing tanácsokért keresett fel, és mi mindent megtettünk a népszerűségének fokozása érdekében. Sikerült is valamennyit lendítenünk a hírnevén és beindult a látogatók számának növekedése, de egy átfogó elemzés rávilágított a valódi problémára. A hiba abban rejlett, hogy jóval több állat lett az állományban, mint kezdetben tervezték. Ez aztán nagyobb személyzetet és nagyobb tárgyi eszköztárat is igényelt, így folyamatosan nőtt a havi kiadások értéke, miközben a látogatókból befolyt összegek nem tudták fedezni ezt a hiányt.

Cégünk akkoriban kezdett el foglalkozni a marketing megoldások értékesítése mellett, különböző pénzügyi és cégvezetési tanácsok és praktikák kivitelezésével is. Az ezen részlegért felelős főnökömet megkértem, hogy segítsen nekem ebben az ügyben, mivel tudtam, hogy személyében is nagy állatvédőt és jótékonykodni szerető szakembert tisztelhetek. A közös munka hamarosan meg is hozta a gyümölcsét, ugyanis a hasznos tanácsoknak köszönhetően jóval csökkent a kiadások mennyisége. A tulajdonos kikötötte, hogy személyzeti és állományi leépítés nem lehetséges, ezért a tárgyi eszközöknél kellett kezdeni a szortírozást.

Az első lépés az volt, hogy a nemrégiben, újonnan vásárolt, profi ámde méregdrága fenntartású személy és haszongépjárműveket egytől-egyig eladtuk. Valamelyest veszítettek már értékükből, de még így is sokkal jobban jött ki anyagilag a helyzetből, hiszen flottakezeléssel foglalkozó cégtől tartós bérleti szerződéssel,  kedvező áron és hasonló tulajdonsággal rendelkező gépkocsiparkhoz jutott. A flottakezeléssel foglalkozó vállalat is személyes ismeretség alapján került képbe, és mivel itt is találtunk állatvédő szimpatizánsokat a vezetőségben, ezért kedvező barterszerződéseket is hajlandóak voltak kötni a még alacsonyabb árak kialakíthatósága érdekében.

A gépkocsipark flottakezelőkre bízása mellett hasonló fontosságú volt az infrastruktúra fejlesztése, minek köszönhetően iskolás csoportoknak vagy táboroknak ideális helyül szolgáló kemping nyílt az állatkert közelében, valamint a közeli, nagyobb tömegközlekedési központokból menetrendszerinti buszjáratok is indultak a helyi busztársaságokkal kötött kedvező megegyezések alapján. Születtek önkéntes programok is, melyek az érettségi elnyeréséhez kötelező ledolgozandó órákra építettek főleg, de bárkit szívesen láttak, aki szívén viselte az állatok ügyét. Ezzel megoldódott a személyzeti állomány utánpótlásának költséghatékony kérdése is.

Nem tudom egészen pontosan behatárolni, hogy ezt leginkább munkahelyi vagy személyes sikernek könyvelhetem el, de egész eddigi életem legérdekesebb, legösszetettebb és a legfontosabb, hogy a szememben legértékesebb munkáját végeztem el. Örülök, hogy részese lehettem egy ilyen hasznos projektnek.